FNS Music Festival

Írni szeretnék róla, meg nem is, olyan nehezen megy és nem tudom, miért.
A KeyHole természetesen nem bírta a csatlakozni vágyók tömegét, egy-két percre tudtam csak kapcsolódni, azt is negyedóránként. Már két órája ment a műsor, mire végre találtam egy chatszobát, ahol tévére állított webkamerán keresztül tudtam nézni élőben, csakazértis.
A dbsg community-n összegyűjtötték a videókat. Két beszélgetős, meg két éneklős.

Sokkal élőbbek voltak most, mint alig egy hete.
Megint a Stand By U-t énekelték, de most sokkal, sokkal jobb volt.

A beszélgetős részt már nem tudom, hányszor néztem végig. Ötször biztos, mert külön-külön figyeltem az arcukat, a testtartásukat, nem mintha bármi biztosat ki tudnék belőlük olvasni.
Bár Jae egyszer sem nézett Yunhora, és szinte egymásnak háttal fordulva ültek, mégis majdnem végig egymás felé dőltek. Mindenki mosolygott egy kicsit. Még mindig nem egy csapatot látok, de nem is 3+2 különálló embert. Valahol a kettő között. Lehet, megint csak megpróbálom belemagyarázni azt, amit látni akarok.
Talán ezért van az, hogy örülök, hogy így láttam őket, mégis sírni akarok. Mert attól félek, hogy azt látom, amit látni akarok és nem a valóságot.

Szépek voltak, elegánsak. És Changmin! Óh, Changmin!

FNS Music Festival

Írni szeretnék róla, meg nem is, olyan nehezen megy és nem tudom, miért.
A KeyHole természetesen nem bírta a csatlakozni vágyók tömegét, egy-két percre tudtam csak kapcsolódni, azt is negyedóránként. Már két órája ment a műsor, mire végre találtam egy chatszobát, ahol tévére állított webkamerán keresztül tudtam nézni élőben, csakazértis.
A dbsg community-n összegyűjtötték a videókat. Két beszélgetős, meg két éneklős.

Sokkal élőbbek voltak most, mint alig egy hete.
Megint a Stand By U-t énekelték, de most sokkal, sokkal jobb volt.

A beszélgetős részt már nem tudom, hányszor néztem végig. Ötször biztos, mert külön-külön figyeltem az arcukat, a testtartásukat, nem mintha bármi biztosat ki tudnék belőlük olvasni.
Bár Jae egyszer sem nézett Yunhora, és szinte egymásnak háttal fordulva ültek, mégis majdnem végig egymás felé dőltek. Mindenki mosolygott egy kicsit. Még mindig nem egy csapatot látok, de nem is 3+2 különálló embert. Valahol a kettő között. Lehet, megint csak megpróbálom belemagyarázni azt, amit látni akarok.
Talán ezért van az, hogy örülök, hogy így láttam őket, mégis sírni akarok. Mert attól félek, hogy azt látom, amit látni akarok és nem a valóságot.

Szépek voltak, elegánsak. És Changmin! Óh, Changmin!