Posta, álmok

Meglepett ma a Magyar Posta. A tegnap Székesfehérváron feladott ajánlott levél már ma ideért. Majdnem 300 km-ről. Igaz, hogy elsőbbségivel kértem, de ez nem sokat szokott számítani a gyorsaságban. (Bár egyszer Nagykanizsáról is ideért egy nap alatt egy ajánlott levél, pedig az pontosan az ország túlsó végén van. Máig sem értem, hogy történt. :D)

Jaejoonggal és Yunhoval álmodtam. Jaejoongot megcsókolta egy számomra ismeretlen nő, de úgy, hogy szinte megerőszakolta [beletérdelt a gyomrába, fél kézzel lefogta a Jae két kezét, a másikkal meg ki akarta gombolni a nadrágját. jajj :( ]. Yunhot közben két másik fogta le. [Én nem tudom, milyen harcos amazonok voltak ezek, de nagyon erősek.] Én rángattam le róla a nőt, mert Yunho őrjöngött, Jae meg teljesen feladta, hogy küzdjön a csók ellen, és csak folytak a szeméből a könnyek. [Baromságokat álmodok, tudom. :D És én is milyen erős vagyok... :D]

Aztán már váltott a kép, mert hárman sétáltunk, belekaroltam a fiúkba és azt hajtogattam, azért nem minden rajongó ilyen. Jae mosolygott, Yunhoval beszélgettem [nem tudom, milyen nyelven], amikor egyszer csak összeesett és elvesztette az eszméletét. Amikor felszedtük a földről magához tért, ránk támaszkodott és pillanatok múlva már úgy beszélt tovább, mintha semmi sem történt volna. Nem is emlékezett rá, hogy elájult.
Ugyanez megismétlődött még kétszer, egyszer a metrón, egyszer pedig egy lépcsőn. És mivel Yunho nem emlékezett semmire, nem volt hajlandó orvoshoz menni. Mire a szállodához(?) értünk Szandi kihívta a mentőket. :) [Őt valamikor útközben hívtam fel kétségbeesve, hogy csináljon valamit.] Kettő is jött, a másodikkal volt egy orvos, aki megnyugtatott minket, hogy csak a vércukorszintjével voltak problémák, ezért az ájulások. Yunho meg beismerte, hogy mostanában nem igazán eszik. [De ez nem magyarázza az emlékezetvesztést. Vagy igen?]
Jae eltűnt, bementem a lakosztályba, hogy megkeressem. Yoochun aludt hason egy ágyon, mellette a nyitott erkélyajtóban [erkélyajtó a földszinten :DD] két macska nyávogott nagyon hangosan. Próbáltam őket kihessegetni az ajtón, nehogy felébresszék, de az egyik bebújt az ágy alá. És nyávogott, nyávogott.

Kinyitottam a szemem és még akkor is nyávogott. Bele az arcomba. A saját macskám. Képes volt felébreszteni, mielőtt még Yoochunnal is válthattam volna legalább egy szót :(

Volt néhány szín, ami kiemelkedett a többi közül: Jae világoskék sapkája a fekete haján, sárga-fekete villódzás a metrón, narancssárga nadrágos öreg bácsik a lépcsőn. Van vajon jelentőségük (ez a szó hány s?) a színeknek?

Miért van az, hogy ha velük, vagy más, általam kedvelt pasikkal álmodok, mindig barátként állok mellettük? A múltkor Subaruval és Yasuval álmodtam. Átöleltem a nyakukat és felváltva suttogtam a fülükben, hogy "Nincs semmi baj. Minden rendben." Akkor arra ébredtem, hogy teljes erővel ölelem a paplanom, mint két nyakat és fáj a karom. Azt olvastam egy álmoskönyvben, hogy az ölelés védelmezést jelent. Én akarom megvédeni őket? Kitől? Mitől?

Ryoval meg fociztam álmomban. Lehetett vagy 12-13 éves. :)

Na jó, most jutott eszembe (mert próbáltam eltemetni jó mélyen az agyamban :D), hogy valamikor nagyon régen meg Matsujunnal csókolóztam egy lépcsőn (már megint egy lépcső). Miért pont vele, nem tudom. Biztos akkoriban néztem a Hana Yori Dango-t. :DDD

Posta, álmok

Meglepett ma a Magyar Posta. A tegnap Székesfehérváron feladott ajánlott levél már ma ideért. Majdnem 300 km-ről. Igaz, hogy elsőbbségivel kértem, de ez nem sokat szokott számítani a gyorsaságban. (Bár egyszer Nagykanizsáról is ideért egy nap alatt egy ajánlott levél, pedig az pontosan az ország túlsó végén van. Máig sem értem, hogy történt. :D)

Jaejoonggal és Yunhoval álmodtam. Jaejoongot megcsókolta egy számomra ismeretlen nő, de úgy, hogy szinte megerőszakolta [beletérdelt a gyomrába, fél kézzel lefogta a Jae két kezét, a másikkal meg ki akarta gombolni a nadrágját. jajj :( ]. Yunhot közben két másik fogta le. [Én nem tudom, milyen harcos amazonok voltak ezek, de nagyon erősek.] Én rángattam le róla a nőt, mert Yunho őrjöngött, Jae meg teljesen feladta, hogy küzdjön a csók ellen, és csak folytak a szeméből a könnyek. [Baromságokat álmodok, tudom. :D És én is milyen erős vagyok... :D]

Aztán már váltott a kép, mert hárman sétáltunk, belekaroltam a fiúkba és azt hajtogattam, azért nem minden rajongó ilyen. Jae mosolygott, Yunhoval beszélgettem [nem tudom, milyen nyelven], amikor egyszer csak összeesett és elvesztette az eszméletét. Amikor felszedtük a földről magához tért, ránk támaszkodott és pillanatok múlva már úgy beszélt tovább, mintha semmi sem történt volna. Nem is emlékezett rá, hogy elájult.
Ugyanez megismétlődött még kétszer, egyszer a metrón, egyszer pedig egy lépcsőn. És mivel Yunho nem emlékezett semmire, nem volt hajlandó orvoshoz menni. Mire a szállodához(?) értünk Szandi kihívta a mentőket. :) [Őt valamikor útközben hívtam fel kétségbeesve, hogy csináljon valamit.] Kettő is jött, a másodikkal volt egy orvos, aki megnyugtatott minket, hogy csak a vércukorszintjével voltak problémák, ezért az ájulások. Yunho meg beismerte, hogy mostanában nem igazán eszik. [De ez nem magyarázza az emlékezetvesztést. Vagy igen?]
Jae eltűnt, bementem a lakosztályba, hogy megkeressem. Yoochun aludt hason egy ágyon, mellette a nyitott erkélyajtóban [erkélyajtó a földszinten :DD] két macska nyávogott nagyon hangosan. Próbáltam őket kihessegetni az ajtón, nehogy felébresszék, de az egyik bebújt az ágy alá. És nyávogott, nyávogott.

Kinyitottam a szemem és még akkor is nyávogott. Bele az arcomba. A saját macskám. Képes volt felébreszteni, mielőtt még Yoochunnal is válthattam volna legalább egy szót :(

Volt néhány szín, ami kiemelkedett a többi közül: Jae világoskék sapkája a fekete haján, sárga-fekete villódzás a metrón, narancssárga nadrágos öreg bácsik a lépcsőn. Van vajon jelentőségük (ez a szó hány s?) a színeknek?

Miért van az, hogy ha velük, vagy más, általam kedvelt pasikkal álmodok, mindig barátként állok mellettük? A múltkor Subaruval és Yasuval álmodtam. Átöleltem a nyakukat és felváltva suttogtam a fülükben, hogy "Nincs semmi baj. Minden rendben." Akkor arra ébredtem, hogy teljes erővel ölelem a paplanom, mint két nyakat és fáj a karom. Azt olvastam egy álmoskönyvben, hogy az ölelés védelmezést jelent. Én akarom megvédeni őket? Kitől? Mitől?

Ryoval meg fociztam álmomban. Lehetett vagy 12-13 éves. :)

Na jó, most jutott eszembe (mert próbáltam eltemetni jó mélyen az agyamban :D), hogy valamikor nagyon régen meg Matsujunnal csókolóztam egy lépcsőn (már megint egy lépcső). Miért pont vele, nem tudom. Biztos akkoriban néztem a Hana Yori Dango-t. :DDD