Osztálytalálkozó

Na, ezen is túl vagyok. Sokadik éves érettségi találkozó, amihez először semmi kedvem nem volt, aztán igen, mire el kellett indulni itthonról megint semmi.
15-en voltunk a 21 fős osztályból, két óra hossza volt, mire mindenki elregélte, mi történt vele az elmúlt tizenakárhány évben, én voltam az utolsó, addigra már rohadtul unta mindenki, úgyhogy senkit sem érdekelt, fél perc alatt  végeztem is. Meg gyerekem sincs ugye, akiről órákig beszélhetnék. (Amúgy is ez a beszámolósdi, amit utálok az egészben.)
Megállapításaim:
Megnyugtató, hogy nem csak nekem szarkalábas a szemem sarka.
A fiúk úgy "megapukásodtak". :)
Én vagyok tán az egyetlen, aki azonkívül, hogy nincs gyereke, nem él kapcsolatban sem.
Gy-nek még mindig fárasztó a humora. :) Régen viszont jóval több volt a haja. (És nyolcadikos koromban szerelmes voltam belé. :D)

Megvacsoráztunk, negyed hétre előkerültek a fényképek a gyerekekről. Nem mondom, 2-3 darabot szívesen megnézek, de volt, aki vaskos fotóalbummal érkezett (kettővel), na, abba bele se kezdtem. Szóba kerültek az anyósok is, röpködtek a sztorik és rémtörténetek. :) Meg persze a gyerek ezt csinálta, azt csinálta. Bevallom, unatkoztam. (És csak ettem, ettem, ettem és most csak nyögök, és mozdulni sem tudok, nem lesz szép éjszakám, az már biztos.) Nem voltunk mi sose igazán összetartó osztály, talán csak negyedik végére. Nem jött el a gimis legjobb barátnőm sem (válás után nem sokkal talán nekem se sok kedvem lett volna hozzá), nem jött el Imi sem (ő mondjuk egyik találkozóra sem), akivel gimi után három hónapig együtt jártunk, és sose tudom, éppen beszélő viszonyban vagyunk-e.
Csak füleltem hol jobbra, hol balra, de nem éreztem, hogy nekem is lenne mondanivalóm a többieknek. Háromnegyed hétre már túl voltunk a távollévők kibeszélésén (na ezért nem mernék nem elmenni a találkozóra).
Közben csak az járt az eszemben, hogy ennyi idő alatt simán letöltöttem volna a Flumpool koncertet, és már nézhetném is.
Negyed 10-kor sikeresen elhúztam haza, megvárva, míg kicsit szétszóródik a csapat, hogy ne kelljen végigpuszilgatni mindenkit.

Újabb 5 évre letudva. :) Bár mindig csúszunk a találkozókkal, úgyhogy lehet, hogy 6. Jesszus, hat év múlva már..., nem is akarom kiszámolni, hány éves leszek. :)

Osztálytalálkozó

Na, ezen is túl vagyok. Sokadik éves érettségi találkozó, amihez először semmi kedvem nem volt, aztán igen, mire el kellett indulni itthonról megint semmi.
15-en voltunk a 21 fős osztályból, két óra hossza volt, mire mindenki elregélte, mi történt vele az elmúlt tizenakárhány évben, én voltam az utolsó, addigra már rohadtul unta mindenki, úgyhogy senkit sem érdekelt, fél perc alatt  végeztem is. Meg gyerekem sincs ugye, akiről órákig beszélhetnék. (Amúgy is ez a beszámolósdi, amit utálok az egészben.)
Megállapításaim:
Megnyugtató, hogy nem csak nekem szarkalábas a szemem sarka.
A fiúk úgy "megapukásodtak". :)
Én vagyok tán az egyetlen, aki azonkívül, hogy nincs gyereke, nem él kapcsolatban sem.
Gy-nek még mindig fárasztó a humora. :) Régen viszont jóval több volt a haja. (És nyolcadikos koromban szerelmes voltam belé. :D)

Megvacsoráztunk, negyed hétre előkerültek a fényképek a gyerekekről. Nem mondom, 2-3 darabot szívesen megnézek, de volt, aki vaskos fotóalbummal érkezett (kettővel), na, abba bele se kezdtem. Szóba kerültek az anyósok is, röpködtek a sztorik és rémtörténetek. :) Meg persze a gyerek ezt csinálta, azt csinálta. Bevallom, unatkoztam. (És csak ettem, ettem, ettem és most csak nyögök, és mozdulni sem tudok, nem lesz szép éjszakám, az már biztos.) Nem voltunk mi sose igazán összetartó osztály, talán csak negyedik végére. Nem jött el a gimis legjobb barátnőm sem (válás után nem sokkal talán nekem se sok kedvem lett volna hozzá), nem jött el Imi sem (ő mondjuk egyik találkozóra sem), akivel gimi után három hónapig együtt jártunk, és sose tudom, éppen beszélő viszonyban vagyunk-e.
Csak füleltem hol jobbra, hol balra, de nem éreztem, hogy nekem is lenne mondanivalóm a többieknek. Háromnegyed hétre már túl voltunk a távollévők kibeszélésén (na ezért nem mernék nem elmenni a találkozóra).
Közben csak az járt az eszemben, hogy ennyi idő alatt simán letöltöttem volna a Flumpool koncertet, és már nézhetném is.
Negyed 10-kor sikeresen elhúztam haza, megvárva, míg kicsit szétszóródik a csapat, hogy ne kelljen végigpuszilgatni mindenkit.

Újabb 5 évre letudva. :) Bár mindig csúszunk a találkozókkal, úgyhogy lehet, hogy 6. Jesszus, hat év múlva már..., nem is akarom kiszámolni, hány éves leszek. :)