Furcsa hangulatban

Nem tudom, mikor kezdődött.

Talán két napja, amikor megkaptam a levelet, aminek az írója közölte, hogy ez az utolsó levele, mert nem ír nekem többet. Belibbent az életembe, most meg kilibben belőle.
Nem is ismerjük egymást igazán, de hiányozni fogsz. :( Kívánom, hogy összejöjjenek a dolgok úgy, ahogy szeretnéd. :D

Talán a tegnap reggeli levéllel, ami közölte, hogy az NCA érvénytelennek minősítette a működési pályázatunkat. Az idegeskedéssel, a telefonálgatással, a bizonyítékok összegyűjtésével, hogy nincs igazuk. És most a válaszra várok.

Talán a mai közgyűléssel, amire 58 meghívottból 17 jött el, és mindenki velem üzengetett az egyesület elnökének, hogy mondjam meg, nem tud jönni, ezért meg azért meg amazért.
Az iskolai vetélkedő már csak hab volt a tortán, mert ugye nem két nappal előtte kell szólni, hogy keressek már meg ezt-azt a neten és nyomtassak vagy harminc oldalt, elég 3 órával a kezdés előtt is, amikor ezer más dolgom van. És akkor még húzza a száját, hogy nem találtam két perc alatt papírból hajtogatott virágot, de ne legyen tulipán, ne legyen nehéz, ne legyen túl egyszerű sem. Ááááááááá.

Délben már úgy éreztem, ha nem hagynak békén legalább fél órára - robbanni fogok. Egész nap azon igyekeztem, hogy ne az ügyfeleken vezessem le a feszültséget. Hirtelen fel tudom húzni magam és olyankor kimondok bármit, amit a következő pillanatban már meg is bánok, vagy csak később jövök rá, hogy a megjegyzésem talán bántó volt, de akkor már késő. Úgyhogy inkább hallgattam.

Most elvágyom itthonról, emberek közé a számítógép elől, úgyhogy a hétvégét a keresztfiaméknál töltöm, és begyűjtöm a kölyköktől a feltöltődésemet szolgáló öleléseket. :)

Furcsa hangulatban

Nem tudom, mikor kezdődött.

Talán két napja, amikor megkaptam a levelet, aminek az írója közölte, hogy ez az utolsó levele, mert nem ír nekem többet. Belibbent az életembe, most meg kilibben belőle.
Nem is ismerjük egymást igazán, de hiányozni fogsz. :( Kívánom, hogy összejöjjenek a dolgok úgy, ahogy szeretnéd. :D

Talán a tegnap reggeli levéllel, ami közölte, hogy az NCA érvénytelennek minősítette a működési pályázatunkat. Az idegeskedéssel, a telefonálgatással, a bizonyítékok összegyűjtésével, hogy nincs igazuk. És most a válaszra várok.

Talán a mai közgyűléssel, amire 58 meghívottból 17 jött el, és mindenki velem üzengetett az egyesület elnökének, hogy mondjam meg, nem tud jönni, ezért meg azért meg amazért.
Az iskolai vetélkedő már csak hab volt a tortán, mert ugye nem két nappal előtte kell szólni, hogy keressek már meg ezt-azt a neten és nyomtassak vagy harminc oldalt, elég 3 órával a kezdés előtt is, amikor ezer más dolgom van. És akkor még húzza a száját, hogy nem találtam két perc alatt papírból hajtogatott virágot, de ne legyen tulipán, ne legyen nehéz, ne legyen túl egyszerű sem. Ááááááááá.

Délben már úgy éreztem, ha nem hagynak békén legalább fél órára - robbanni fogok. Egész nap azon igyekeztem, hogy ne az ügyfeleken vezessem le a feszültséget. Hirtelen fel tudom húzni magam és olyankor kimondok bármit, amit a következő pillanatban már meg is bánok, vagy csak később jövök rá, hogy a megjegyzésem talán bántó volt, de akkor már késő. Úgyhogy inkább hallgattam.

Most elvágyom itthonról, emberek közé a számítógép elől, úgyhogy a hétvégét a keresztfiaméknál töltöm, és begyűjtöm a kölyköktől a feltöltődésemet szolgáló öleléseket. :)