Long day is long

Reggel még nem sejtettem semmit.
Báááár, akkor már gyanút foghattam volna amikor a vonaton egy "csókolom"-mal elrontotta a kedvem valami huszonéves. -.- Aztán az, hogy nem volt busz, ami bevigyen a központba. Ami egyébként rettentő messze van az állomástól - 10 perc gyalog. xDD
Sétafikáltam DM iránt, aztán szépen megálltam a fotocellás ajtó előtt. És nem nyílt. Hátraléptem. Előreléptem. Oldalraléptem. És nem nyílt. Barátném azt mondta később, integetnem kellett volna. -.- Jó, hogy nem ugrálnom. -.- Meg hogy kicsi vagyok és azért nem látott az ajtónakaizéje aminek látnia kellett volna. Jó jó, kicsi vagyok bazeg, de széles. Mi.az.hogy.nem.lát? A múltkor kijönni nem tudtam. xDD Még megpróbálkoztam az ajtó előtti elhaladással lassított üzemmódban oda és vissza - nem nyílt. Akkor már túl sokan néztek rám furcsán, ha hétvégén megyek nem szokott ekkora forgalom lenni az utcán, de bezzeg senki nem jött oda segíteni, hogy bejussak úgyhogy inkább hagytam, bár fájt a szívem kicsit a gránátalmás ízű szájvízért, ami DM termék, tehát sehol! máshol!
Odaértem barátnőmékhez, nagy nehezen kiböngésztem a kapucsengőn, hogy melyik az övék #mármegintlevankopvaafelirat, megnyomom. Semmi. Hívom telefonon. Nem veszi fel. Csengőnyom. Semmi. Telefon. Semmi. O.o És így tovább tanácstalan négy percen keresztül. Jó, gondoltam elballagok a CBA-ba, hátha előkerülnek mire visszaérek, és közben azon töprengtem, mi a baj a mai nappal. Bittos ismétcsak nem nézett senki hülyének mi a francért volt ma ennyi ember az utcán???, amikor hirtelen megtorpantam és hosszú másodpercekig meredtem a semmibe, amikor rádöbbentem, hogy SZERDA VAN. (_ _) És én eddig nem hittem a szerdában. Tegnap egész nap olyan érzésem volt, mintha vasárnap lenne. Reggel meg mintha hétfő. És az is volt. Hétfő - szerdán. (_ _)
Na jó, nem mondhatom, hogy innentől kezdve nem alakultak jobban a dolgok, mert bejutottam a lakásba, Évának az anyja is megérkezett, hogy vigyázzon a gyerkőcökre, amíg mi Tesco-túrázunk kinn van a város szélén, kb. 3 kilométerre, és vágyva vágyott sajtszószos Smack is volt. Bááár, az igaz, hogy csak 13 darab. Még egy baljós jel! xDD Én pedig szerettem volna még többet, mert spájzolós típus vagyok és különben is ritkán járok a Tescoban. x'D Tehát keresnünk kellett egy eladót. Vagy árufeltöltőt? Mittomén minek nevezik őket. Az első az nagyon kedves volt, de közölte, hogy ő "ruhás" és keressünk egy "szárazos"-t O.o Az italoknál pakolásztak néhányan, de gondoltuk azok bittos "nedveses"-ek, tehát meg se kérdezzük. xD Amúgy a kérdezés az nálunk úgy megy, hogy én megmondom mit kell kérdezni és Évi megkérdezi. #merénaztánbittosnem! xD Végül elkaptunk a raktárnál egy szimpatikusnak tűnő fiatalembert, hogy ugyan nézze már meg, nincs-é a raktárban esetleg. Ő pedig a raktár helyett ügyesen megtalálta a polcon az ugyanolyan sárga színű csomagokat. Ami leves. :D Tehát nem az, ami nekem kell. Mi már akkor nagyon vidámak voltunk, ha be kell vonni eladót is a váráslásba mi mindig nagyon vidáman végezzük xDD a polcokatpakolók meg egyre morcosabban néztek ránk. Pedig hozzájuk nem is szóltunk. O.o A múltkor a Lidl-ben akasztottunk ki egy kedves fiúcskát uborkaválogatás közben. Tényleg, egyik nagynéném aszongya, azért nem mentem még férjhez, mert válogatós vagyok. *vállvon* Lehet. Bittos nem is az az oka, hogy nincs miből válogatni. x'D A DM-ben (mert végül bejutottunk délután) meg már akkor vigyorgott a biztonsági őr, amikor meglátott minket, pedig ott nem is szoktunk "akkora" műsort adni. xDD Évivel mindig vicces a bevásárlókörút. Remekül tűri a döntésképtelenségemet. xDD Az eladók és biztonsági őrök már nem annyira. xDD
A pénztár előtt még utoljára rámnézett jó csúnyán az egyik árufeltöltő srác #pedigdeszépvolt #csakmorcos, #válligérőhajú, #kábéhúszéves *sóhaj*, aki már a sorok között is, akkor már nem mertem nevetni, de az utolsó csapást "segíthetek?"Zsolt mérte a vidámságra a pénztárban, mert úgy nézett ránk, mintha legalábbis direkt azért jöttünk volna vásárolni, hogy vele kitoljunk. O.o Na jó, bittos nem csupa móka és kacagás tesco dolgozónak lenni, de mér baj az, ha én élvezem a vásárlást? O.o Pláne, hogy kivételesen csak azt vettem, amit beterveztem.
Kiderült, hogy ez a kínaicipi, amit nemrég vettem nem arra való, hogy kilométereket sétáljak benne, mert hólyagosra törte a talpam, mire visszaértünk Éváékhoz. És akkor még várt rám egy utolsó húszperces séta a vasútállomásig.
Most pedig asszem megérdemlek egy sajtszószos tésztát vacsorára. :D
Smack-re fel!

Long day is long

Reggel még nem sejtettem semmit.
Báááár, akkor már gyanút foghattam volna amikor a vonaton egy "csókolom"-mal elrontotta a kedvem valami huszonéves. -.- Aztán az, hogy nem volt busz, ami bevigyen a központba. Ami egyébként rettentő messze van az állomástól - 10 perc gyalog. xDD
Sétafikáltam DM iránt, aztán szépen megálltam a fotocellás ajtó előtt. És nem nyílt. Hátraléptem. Előreléptem. Oldalraléptem. És nem nyílt. Barátném azt mondta később, integetnem kellett volna. -.- Jó, hogy nem ugrálnom. -.- Meg hogy kicsi vagyok és azért nem látott az ajtónakaizéje aminek látnia kellett volna. Jó jó, kicsi vagyok bazeg, de széles. Mi.az.hogy.nem.lát? A múltkor kijönni nem tudtam. xDD Még megpróbálkoztam az ajtó előtti elhaladással lassított üzemmódban oda és vissza - nem nyílt. Akkor már túl sokan néztek rám furcsán, ha hétvégén megyek nem szokott ekkora forgalom lenni az utcán, de bezzeg senki nem jött oda segíteni, hogy bejussak úgyhogy inkább hagytam, bár fájt a szívem kicsit a gránátalmás ízű szájvízért, ami DM termék, tehát sehol! máshol!
Odaértem barátnőmékhez, nagy nehezen kiböngésztem a kapucsengőn, hogy melyik az övék #mármegintlevankopvaafelirat, megnyomom. Semmi. Hívom telefonon. Nem veszi fel. Csengőnyom. Semmi. Telefon. Semmi. O.o És így tovább tanácstalan négy percen keresztül. Jó, gondoltam elballagok a CBA-ba, hátha előkerülnek mire visszaérek, és közben azon töprengtem, mi a baj a mai nappal. Bittos ismétcsak nem nézett senki hülyének mi a francért volt ma ennyi ember az utcán???, amikor hirtelen megtorpantam és hosszú másodpercekig meredtem a semmibe, amikor rádöbbentem, hogy SZERDA VAN. (_ _) És én eddig nem hittem a szerdában. Tegnap egész nap olyan érzésem volt, mintha vasárnap lenne. Reggel meg mintha hétfő. És az is volt. Hétfő - szerdán. (_ _)
Na jó, nem mondhatom, hogy innentől kezdve nem alakultak jobban a dolgok, mert bejutottam a lakásba, Évának az anyja is megérkezett, hogy vigyázzon a gyerkőcökre, amíg mi Tesco-túrázunk kinn van a város szélén, kb. 3 kilométerre, és vágyva vágyott sajtszószos Smack is volt. Bááár, az igaz, hogy csak 13 darab. Még egy baljós jel! xDD Én pedig szerettem volna még többet, mert spájzolós típus vagyok és különben is ritkán járok a Tescoban. x'D Tehát keresnünk kellett egy eladót. Vagy árufeltöltőt? Mittomén minek nevezik őket. Az első az nagyon kedves volt, de közölte, hogy ő "ruhás" és keressünk egy "szárazos"-t O.o Az italoknál pakolásztak néhányan, de gondoltuk azok bittos "nedveses"-ek, tehát meg se kérdezzük. xD Amúgy a kérdezés az nálunk úgy megy, hogy én megmondom mit kell kérdezni és Évi megkérdezi. #merénaztánbittosnem! xD Végül elkaptunk a raktárnál egy szimpatikusnak tűnő fiatalembert, hogy ugyan nézze már meg, nincs-é a raktárban esetleg. Ő pedig a raktár helyett ügyesen megtalálta a polcon az ugyanolyan sárga színű csomagokat. Ami leves. :D Tehát nem az, ami nekem kell. Mi már akkor nagyon vidámak voltunk, ha be kell vonni eladót is a váráslásba mi mindig nagyon vidáman végezzük xDD a polcokatpakolók meg egyre morcosabban néztek ránk. Pedig hozzájuk nem is szóltunk. O.o A múltkor a Lidl-ben akasztottunk ki egy kedves fiúcskát uborkaválogatás közben. Tényleg, egyik nagynéném aszongya, azért nem mentem még férjhez, mert válogatós vagyok. *vállvon* Lehet. Bittos nem is az az oka, hogy nincs miből válogatni. x'D A DM-ben (mert végül bejutottunk délután) meg már akkor vigyorgott a biztonsági őr, amikor meglátott minket, pedig ott nem is szoktunk "akkora" műsort adni. xDD Évivel mindig vicces a bevásárlókörút. Remekül tűri a döntésképtelenségemet. xDD Az eladók és biztonsági őrök már nem annyira. xDD
A pénztár előtt még utoljára rámnézett jó csúnyán az egyik árufeltöltő srác #pedigdeszépvolt #csakmorcos, #válligérőhajú, #kábéhúszéves *sóhaj*, aki már a sorok között is, akkor már nem mertem nevetni, de az utolsó csapást "segíthetek?"Zsolt mérte a vidámságra a pénztárban, mert úgy nézett ránk, mintha legalábbis direkt azért jöttünk volna vásárolni, hogy vele kitoljunk. O.o Na jó, bittos nem csupa móka és kacagás tesco dolgozónak lenni, de mér baj az, ha én élvezem a vásárlást? O.o Pláne, hogy kivételesen csak azt vettem, amit beterveztem.
Kiderült, hogy ez a kínaicipi, amit nemrég vettem nem arra való, hogy kilométereket sétáljak benne, mert hólyagosra törte a talpam, mire visszaértünk Éváékhoz. És akkor még várt rám egy utolsó húszperces séta a vasútállomásig.
Most pedig asszem megérdemlek egy sajtszószos tésztát vacsorára. :D
Smack-re fel!