Elvesztem. Kicsit. Vagy meg-? :D
Az egész azzal kezdődött, hogy elkezdtem nézni a KagiHeyát. Már az gyanús volt, hogy mit vinnyogok én itt szemüveges Ohnosanra, amikor nekem egyáltalán nem is tetszik a szemüveg. O.o Meg ő se szemüvegben, ami képeket előtte láttam róla.
És aztán... végtelen vinnyogás. Ahogy néz... Ahogy beszél... És milyen sokat és milyen gyorsan... Ahogy mozog a szája... és le se bírom venni róla a szemem, aminek következtében nem tudok a feliratra se figyelni, tehát a jeleneteket, ahol megszólal eleve kétszer kell megnéznem. Minimum. :D Meg az a klikk-klakk és csuklóforgatás, amikor megoldódik a lezárt szoba rejtélye... És a keze...
Viszont azok a jelenetek, ahol nem szerepel meg valahogy nem nagyon kötnek le, szóval nem tudnám egyértelműen megmondani, tetszik-e ez a sorozat vagy nem. x'D Deee volt néhány epizódszereplő, akinek meg igazán örültem. :D Szóval talán mégis inkább tetszik, mint nem. :)Csak határozottan, mint mindig. :D
Kicsit megnyugtatott, amikor headert és háttérszínt cseréltem, gondoltam akkor most csináljunk valami hasznosat, úgyis ott van az a több mint száz újság, amit illő lenne már kibontogatni és elpakolni a helyére. Aztán szemcsillogtam itt Aichan egyik-másik képére, hogy milyen szép meg nagyszem, de tumblr-en nem értékelték a followerek a szerkesztett képeimet, ezért úgy döntöttem, válogatok ki párat és csinálok egy picspamet vele, meg a többiekkel is, ha találok jó kis képeket rendrakás közepette. Nos, arra nem számítottam, hogy miután rácsodálkoztam Aichan néhány képére Ohnosan hirtelen beveti magát és teljesen elnyomja a "kicsit". Pedig számíthattam volna rá, mert nem először fordult elő. x'DD
'ztán most itt ez a... fever, de ilyesmi a legutóbb Ohmiyából indult, nem csak így egyedül... O.o És aztán a születésnapi képválogatással sikeresen le is zárult az a... "korszak" és nem maradt más, csak Miya. Mint mindig. :D És most megint. (_ _) Elvesztem. Vagy meg-. :D

Szóval Ohnosan~~ Főként. Meg néhány Aichan. Csak hogy oldja a... aaa... feszültséget. :D
( come on in, if interested :) )
Az egész azzal kezdődött, hogy elkezdtem nézni a KagiHeyát. Már az gyanús volt, hogy mit vinnyogok én itt szemüveges Ohnosanra, amikor nekem egyáltalán nem is tetszik a szemüveg. O.o Meg ő se szemüvegben, ami képeket előtte láttam róla.
És aztán... végtelen vinnyogás. Ahogy néz... Ahogy beszél... És milyen sokat és milyen gyorsan... Ahogy mozog a szája... és le se bírom venni róla a szemem, aminek következtében nem tudok a feliratra se figyelni, tehát a jeleneteket, ahol megszólal eleve kétszer kell megnéznem. Minimum. :D Meg az a klikk-klakk és csuklóforgatás, amikor megoldódik a lezárt szoba rejtélye... És a keze...
Viszont azok a jelenetek, ahol nem szerepel meg valahogy nem nagyon kötnek le, szóval nem tudnám egyértelműen megmondani, tetszik-e ez a sorozat vagy nem. x'D Deee volt néhány epizódszereplő, akinek meg igazán örültem. :D Szóval talán mégis inkább tetszik, mint nem. :)
Kicsit megnyugtatott, amikor headert és háttérszínt cseréltem, gondoltam akkor most csináljunk valami hasznosat, úgyis ott van az a több mint száz újság, amit illő lenne már kibontogatni és elpakolni a helyére. Aztán szemcsillogtam itt Aichan egyik-másik képére, hogy milyen szép meg nagyszem, de tumblr-en nem értékelték a followerek a szerkesztett képeimet, ezért úgy döntöttem, válogatok ki párat és csinálok egy picspamet vele, meg a többiekkel is, ha találok jó kis képeket rendrakás közepette. Nos, arra nem számítottam, hogy miután rácsodálkoztam Aichan néhány képére Ohnosan hirtelen beveti magát és teljesen elnyomja a "kicsit". Pedig számíthattam volna rá, mert nem először fordult elő. x'DD
'ztán most itt ez a... fever, de ilyesmi a legutóbb Ohmiyából indult, nem csak így egyedül... O.o És aztán a születésnapi képválogatással sikeresen le is zárult az a... "korszak" és nem maradt más, csak Miya. Mint mindig. :D És most megint. (_ _) Elvesztem. Vagy meg-. :D
Szóval Ohnosan~~ Főként. Meg néhány Aichan. Csak hogy oldja a... aaa... feszültséget. :D
( come on in, if interested :) )