Agyilag gagyi

Meglátogattak ma a keresztfiamék. (Barátném, a férje és három gyerek.) Utókarácsonyoztunk. :-)

Ritkán jönnek, de mindig frászban vagyok, egyáltalán nem gyerekbiztos a szobám abból a szempontból, hogy tele van a számomra fontos kacatokkal (amiket persze nem elég szemmel megnézni), de gondoltam az idén vannak már annyira nagyfiúk/nagylány, hogy ne kelljen mindent elérhetetlen magasságba pakolni.
Mivel várható volt az "Ezt nekem adooooood?" kérdés többszöri felbukkanása, azért a legnagyobb "kincseimet" mégiscsak összeszedtem a könyvespolcról, csak azok maradtak, amiktől szívszakadás nélkül meg tudok válni. Ez most ahogy újra elolvasom olyan önzően hangzik. Így csupán egy rózsaszín macskával, egy műgyantából öntött kínai sárkánnyal és egy félig elhasznált Labellóval lett kevesebb a porfogók száma. :) Talán jobban örültek neki, mint a karácsonyi ajándékoknak. :D (Bár a legóval is elvoltak a délután nagy részében. Tartok tőle, hogy a legváratlanabb helyekről fognak még apró darabok előkerülni. :D)

Akkor is elfáradok, ha én töltök náluk akár csak egy napot, de ez még annál is sokkal fárasztóbb. Nem is fizikailag vagyok fáradt, inkább csak az agyam, pedig nem is folytattunk magasröptű eszmecseréket. Az egész napos zaj, a kiabálás, a szaladgálás egyik szobából a másikba (pedig én csak néztem, nem szaladgáltam :D), százszori elismétlése annak, hogy "nem, abba a szobába nem lehet bemenni" , fhhhhhhh, sok volt.
A macskám az ágy alatt töltötte az egész napot (a "belépni tilos" szobában), most meg kinn császkál az esőben, gondolom regenerálódik. :)

Jövő héten én megyek hozzájuk. :D Majd jól kialszom magam előtte, mert náluk ez mostanában valamiért nem megy.

Agyilag gagyi

Meglátogattak ma a keresztfiamék. (Barátném, a férje és három gyerek.) Utókarácsonyoztunk. :-)

Ritkán jönnek, de mindig frászban vagyok, egyáltalán nem gyerekbiztos a szobám abból a szempontból, hogy tele van a számomra fontos kacatokkal (amiket persze nem elég szemmel megnézni), de gondoltam az idén vannak már annyira nagyfiúk/nagylány, hogy ne kelljen mindent elérhetetlen magasságba pakolni.
Mivel várható volt az "Ezt nekem adooooood?" kérdés többszöri felbukkanása, azért a legnagyobb "kincseimet" mégiscsak összeszedtem a könyvespolcról, csak azok maradtak, amiktől szívszakadás nélkül meg tudok válni. Ez most ahogy újra elolvasom olyan önzően hangzik. Így csupán egy rózsaszín macskával, egy műgyantából öntött kínai sárkánnyal és egy félig elhasznált Labellóval lett kevesebb a porfogók száma. :) Talán jobban örültek neki, mint a karácsonyi ajándékoknak. :D (Bár a legóval is elvoltak a délután nagy részében. Tartok tőle, hogy a legváratlanabb helyekről fognak még apró darabok előkerülni. :D)

Akkor is elfáradok, ha én töltök náluk akár csak egy napot, de ez még annál is sokkal fárasztóbb. Nem is fizikailag vagyok fáradt, inkább csak az agyam, pedig nem is folytattunk magasröptű eszmecseréket. Az egész napos zaj, a kiabálás, a szaladgálás egyik szobából a másikba (pedig én csak néztem, nem szaladgáltam :D), százszori elismétlése annak, hogy "nem, abba a szobába nem lehet bemenni" , fhhhhhhh, sok volt.
A macskám az ágy alatt töltötte az egész napot (a "belépni tilos" szobában), most meg kinn császkál az esőben, gondolom regenerálódik. :)

Jövő héten én megyek hozzájuk. :D Majd jól kialszom magam előtte, mert náluk ez mostanában valamiért nem megy.