Dorama - Loving you a thousand times

Amikor csendesen és lassan folydogálnak az események, amikor kezd az egész túlságosan is vontatott és szappanopera-szerű lenni, amikor éppencsak, hogy kezdem úgy érezni, minden lépés könnyen kiszámítható - akkor pofoncsapnak egy jelenettel:  egy lány elhagyja a szülői házat,  és én csak ennyit tudok kinyögni: "Azt a kurva..."
Le kellett állítom a filmet  a 12. rész kellős közepén és csak nézek döbbenten: a kör bezárult.
Meg kellett állnom és elgondolkozni, hogy tudtak így meglepni.
Voltak jelek, amit észre kellett volna vennem? (Tudom, hogy rossz megfigyelő vagyok, de ennyire?)
Vagy szándékosan tervezték így?
Azért nem vettem észre, mert nem figyeltem, vagy azért mert nem engedték, hogy észrevegyem?

Az első koreai doramám.
Három család keresztül-kasul egymásbabonyolódva: a gazdag, a (viszonylag)szegény, és a (kissé)dilis. :-) Plusz néhány külső szereplő, de a történet velük teljes.

Szeretem az arcokat, amikor rájönnek - ki előbb, ki később -, nincs többé visszaút.
Szeretem az erős szívdobogás hangeffektet.
Szeretem a kifejezést, amivel a koreai szókincsem terjedelme immár kettőre bővült: Kamsahamnida. (Köszönöm. amellett, hogy  Szeretlek.  Kell ennél több? xDD)

38 és fél rész van hátra. 
Kíváncsi vagyok.
Egy ideig hagynak megint nyugodtan ringatózni a lassan csordogáló történetfolyamon, hogy aztán annál nagyobb legyen a meglepetés? Vagy ismét felpörögnek az események?
Nos, csak tovább kell néznem, és megtudom. :)
Egy titok megfejtésére számítok még mindenképp, mert anyuka folyton furcsán forgatja a szemét, és többször említette is, hogy a "kicsifiú" nem tud semmiről. Már ha hinni lehet a fordításnak. Erre bezzeg felfigyeltem, aztán lehet, hogy nem is jelent semmit. xDD

*han "McDöbbent" michi balra el*

Dorama - Loving you a thousand times

Amikor csendesen és lassan folydogálnak az események, amikor kezd az egész túlságosan is vontatott és szappanopera-szerű lenni, amikor éppencsak, hogy kezdem úgy érezni, minden lépés könnyen kiszámítható - akkor pofoncsapnak egy jelenettel:  egy lány elhagyja a szülői házat,  és én csak ennyit tudok kinyögni: "Azt a kurva..."
Le kellett állítom a filmet  a 12. rész kellős közepén és csak nézek döbbenten: a kör bezárult.
Meg kellett állnom és elgondolkozni, hogy tudtak így meglepni.
Voltak jelek, amit észre kellett volna vennem? (Tudom, hogy rossz megfigyelő vagyok, de ennyire?)
Vagy szándékosan tervezték így?
Azért nem vettem észre, mert nem figyeltem, vagy azért mert nem engedték, hogy észrevegyem?

Az első koreai doramám.
Három család keresztül-kasul egymásbabonyolódva: a gazdag, a (viszonylag)szegény, és a (kissé)dilis. :-) Plusz néhány külső szereplő, de a történet velük teljes.

Szeretem az arcokat, amikor rájönnek - ki előbb, ki később -, nincs többé visszaút.
Szeretem az erős szívdobogás hangeffektet.
Szeretem a kifejezést, amivel a koreai szókincsem terjedelme immár kettőre bővült: Kamsahamnida. (Köszönöm. amellett, hogy  Szeretlek.  Kell ennél több? xDD)

38 és fél rész van hátra. 
Kíváncsi vagyok.
Egy ideig hagynak megint nyugodtan ringatózni a lassan csordogáló történetfolyamon, hogy aztán annál nagyobb legyen a meglepetés? Vagy ismét felpörögnek az események?
Nos, csak tovább kell néznem, és megtudom. :)
Egy titok megfejtésére számítok még mindenképp, mert anyuka folyton furcsán forgatja a szemét, és többször említette is, hogy a "kicsifiú" nem tud semmiről. Már ha hinni lehet a fordításnak. Erre bezzeg felfigyeltem, aztán lehet, hogy nem is jelent semmit. xDD

*han "McDöbbent" michi balra el*

お誕生日おめでとう Mabo!

A 33 igazán szép szám. :)

Én tényleg nem akarom, hogy szülinapi postokkal legyen tele az LJ-m (bár erre januárban igen nagy esély van és még februárban is :D), de hogy hagyhatnám ki az életembe elsőként belépett JE csapat leges-leges-leges-legelsőként megkedvelt dobosát?!
Matsuoka Masahiro (TOKIO)

Otanjoubi omedetou!

Nos, mostanában nem hord ennyi hajat a fején és különösen vonzódik az ortopéd szemüvegkeretekhez (nem egyedi eset a JE-ben :D).

A kedvenc klipem, Matsuoka Masahiro rendezésében.

お誕生日おめでとう Mabo!

A 33 igazán szép szám. :)

Én tényleg nem akarom, hogy szülinapi postokkal legyen tele az LJ-m (bár erre januárban igen nagy esély van és még februárban is :D), de hogy hagyhatnám ki az életembe elsőként belépett JE csapat leges-leges-leges-legelsőként megkedvelt dobosát?!
Matsuoka Masahiro (TOKIO)

Otanjoubi omedetou!

Nos, mostanában nem hord ennyi hajat a fején és különösen vonzódik az ortopéd szemüvegkeretekhez (nem egyedi eset a JE-ben :D).

A kedvenc klipem, Matsuoka Masahiro rendezésében.